Philantropique - Mamornitza, 1885

Egy Ludwig Wolkenstein nevű kereskedelmi ügynök a XVIII. századi szélhámosok mintájára jó pénzért inasokat avatott és fokozatokat adományozott Bukovinában, egy hamarosan elhaló román páholyt alapított 1884-ben Fraternitatea néven, majd 1884-ben Mamornitzában ()Bukovina, csernovici járás) a Bruderkette páholyt az Olasz Nagyoriens védelme alatt. Ezzel párhuzamosan pedig létrehozta a bécsi Humanitas "nicht politischer Verein" csernovici filiáléját.

A Philantropique páholy megszabadulva Wolkenstein gyámsága alól, 1885 június 24-én  a magyarországi Jánosrendi Nagypáholy védelme alá helyezte magát. Első főmestere Max Goldenberg lett. A Jánosrendi Nagypáholy a végleges munkaengedélyt 1886 február elsején adta ki, a páholy megvilágítása február 13-án volt. A Philantropique páholy a Jánosrendi Nagypáholy és a Nagyoriens egyesülése után értelemszerűen az utód, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy keretei között működött tovább. 

1889. augusztus 18-án a páholy átköltözött Csernovicba, a járás székhelyére, ahol a Petrowiczgasse 16. számú ház lett az otthona. 1890. augusztus 18-án volt a páholyház megvilágítása, amelynek szertartását Berecz Antal helyettes nagymester vezette. Az ünnepélyre írt himnuszt (szöveg: Ludwig Baron v.

Poyssl, zene: Philip Koller) és az avatóbeszédet (Max Goldenberg) publikálták is. 

1890. június 22-én a János napot a páholy együtt ünnepelte a Zur Nächstenliebe páhollyal (amelyet szintén Marmoritzában alapított Wolkenstein 1888. február 24-én a portugáliai Lusitania Nagyoriens nevében, feltehetően Carol I. néven). 1891. június 27-én a két páholy egyesült, felvette a Zur Menschenliebe (az Emberszeretethez) nevet és  átköltözött Lajosfalvára/Ludwigsdorfba. Itt már magyar volt a közigazgatás, míg Csernovic a Bukovinai Hercegség fővárosaként osztrák terület volt. 

A páholy 1890 augusztus 30-án Tiszteletbeli Mesterévé fogadta Eugen Winklert. Érdekes egybeesés, talán nem is véletlen, hogy egy Philantropique páholy jelvény volt ugyanezzel a dátummal és Repräsentant (Képviselő) felirattal a jelvény hátoldalán Auer Miklós gyűjteményében.

A páholy működése elég rendezetlen volt, nem igazán válogatták meg a jelentkezőket, sokan és gyakran hiányoztak a munkákról, késve, vagy egyáltalán nem fizették be a tagdíjakat, s ezért aztán törölték őket. A tagok túlnyomó többsége kereskedő volt, de számos ügyvéd és mérnök is akadt közöttük. Az 1891-es tagnévsorban 45 fő szerepelt az addig összesen felvett 66 közül.

A páholy pecsétje:

A páholyház megvilágítására készült himnuszt és az avató beszédet tartalmazó kiadvány címlapja: