Árpád páholy - Ó-Buda, 1870

Árpád páholy - Ó-Buda, 1870

Az óbudai Árpád páholy teljesen eltűnt a szabadkőműves nyilvántartásokból, annak ellenére, hogy egyes források a Magyarországi Nagy-Oriens alapító páholyai között sorolják fel. Fekete 1891, 75. oldal : "A rákövetkező évben megalakította ez a páholy [Corvin Mátyás] a «Humboldt» és a kassai «Haladás», valamint az ó-budai «Árpád» páholyok segítségével a Magyarországi Nagy Orienst Joanovics György nagymestersége alatt." 

 A skót rítusú Árpád páholy az alapító okirata szerint 1870. május 1-jén jött létre hét, a Corvin Mátyás páholy „rendesen szabadságolva” levő tagjából a Francia Nagyoriens védelme alatt. Ezek listája a következő: Főmester: Végh János, I. felügyelő: Konkoly József, II. felügyelő: Kelndorfer Ármin, Szónok: Wattay Gyula, titkár: Scheibner Menyhért, Nagy expertus: Ernst József, Pénztárnok: Szalay János.

A páholy levélben kérte a Corvin Mátyás páholyt, hogy szíveskedjen "számunkra az alkotmány megadását Franciaország Nagy Oriensénél kieszközölni."

Hogy megkapták-e az alkotmányt, arról nincs információ és a páholy további sorsárol sem. Kodek 2009 szerint 1874-ig működhetett. Mindenesetre az alapítók egy része a későbbiekben a Corvin Mátyás páholyban tevékenykedett, mint pl. Konkoly József és Wattay Gyula. 

 

Források:

Fekete 1891: Fekete Ignácz: A szabadkőművesség rövid története, Budapest, 1891.

Az óbudai Árpád páholy alapító okirata

Az óbudai Árpád páholy levele a Corvin Mátyás páholyhoz

Abafi Lajos: A Corvin Mátyás az igazságoshoz címzett budapesti szabadkőműves-páholy huszonötéves története 1869-1894, Budapest, 1894.

Kodek 2009: Kodek, Günter K.: Zwischen verboten und erlaubt, Locker Verlag, 2009.

Zum tugendhaften Wandersmann/Az erényes vándorhoz - Eperjes, ~1770

Zum tugendhaften Wandersmann/Az erényes vándorhoz - Eperjes, ~1770 

 Pecsétje:

Menschenliebe - Lajosfalva/Ludwigsdorf, 1891

A Zur Menschenliebe páholy a Zur Nächstenliebe és a Philantropique páholyok egyesülésével jött létre 1891. június 27-én. Lajosfalvára/Ludwigsdorfba, Kárpátalja egy kis falujába költöztek, ahol magyar volt a közigazgatás, szemben korábbi csernovici székhelyükkel, amely a Bukovinai Hercegség fővárosaként osztrák terület volt.

Akkoriban körülbelül 100 tagja volt a páholynak és Max Goldenberg, a volt Philantropique páholy vezetője lett a főmester. 1892-ben a romló gazdasági helyzet következtében néhány páholytag kereskedő csődbe ment és elmenekült. Ez rossz fényt vetett a páholyra és magára a szabadkőművességre is. A többi helyi páhollyal együtt úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a munkákat és több mint 80 tagot fedeztek (kiléptettek). 1893 után már nem is tartottak páholymunkákat.

1895. november 1-jén tartották utolsó összejövetelüket Berecz Antal helyettes nagymester részvételével, ahol kiderült, hogy már csak 6 aktív tagja maradt a páholynak. Ennek következtében a páholyt megszüntették, amelyet a Nagypáholy 1896. III. 22-én hagyott jóvá hivatalosan és erről körlvélben értesítette a baráti nagypáholyokat.

Fraternité - Lajosfalva, 1913

A német nyelven dolgozó Fraternité páholy 1913. november 18-án alakult meg Lajosfalván (Ludwigsdorf) a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy keretei között. A nagypáholy szövetségtanácsa decemberben megadta az ideiglenes munkaengedélyt. 1920-ban, a magyar nagypáholy betiltása és a Bécsi Nagypáholy megalakulása után felmerült, hogy annak keretei között működjön tovább a Fraternité páholy. 

Az I. világháború után Romániában lassan újjáéledő szabadkőművesség 1924-ben a régi erdélyi

és bánsági páholyok, valamint a  Fraternité páholy közreműködésével létrehozta a Romániai Szimbolikus Nagypáholyt.

Philantropique - Mamornitza, 1885

Egy Ludwig Wolkenstein nevű kereskedelmi ügynök a XVIII. századi szélhámosok mintájára jó pénzért inasokat avatott és fokozatokat adományozott Bukovinában, egy hamarosan elhaló román páholyt alapított 1884-ben Fraternitatea néven, majd 1884-ben Mamornitzában ()Bukovina, csernovici járás) a Bruderkette páholyt az Olasz Nagyoriens védelme alatt. Ezzel párhuzamosan pedig létrehozta a bécsi Humanitas "nicht politischer Verein" csernovici filiáléját.

A Philantropique páholy megszabadulva Wolkenstein gyámsága alól, 1885 június 24-én  a magyarországi Jánosrendi Nagypáholy védelme alá helyezte magát. Első főmestere Max Goldenberg lett. A Jánosrendi Nagypáholy a végleges munkaengedélyt 1886 február elsején adta ki, a páholy megvilágítása február 13-án volt. A Philantropique páholy a Jánosrendi Nagypáholy és a Nagyoriens egyesülése után értelemszerűen az utód, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy keretei között működött tovább. 

1889. augusztus 18-án a páholy átköltözött Csernovicba, a járás székhelyére, ahol a Petrowiczgasse 16. számú ház lett az otthona. 1890. augusztus 18-án volt a páholyház megvilágítása, amelynek szertartását Berecz Antal helyettes nagymester vezette. Az ünnepélyre írt himnuszt (szöveg: Ludwig Baron v.

Poyssl, zene: Philip Koller) és az avatóbeszédet (Max Goldenberg) publikálták is. 

1890. június 22-én a János napot a páholy együtt ünnepelte a Zur Nächstenliebe páhollyal (amelyet szintén Marmoritzában alapított Wolkenstein 1888. február 24-én a portugáliai Lusitania Nagyoriens nevében, feltehetően Carol I. néven). 1891. június 27-én a két páholy egyesült, felvette a Zur Menschenliebe (az Emberszeretethez) nevet és  átköltözött Lajosfalvára/Ludwigsdorfba. Itt már magyar volt a közigazgatás, míg Csernovic a Bukovinai Hercegség fővárosaként osztrák terület volt. 

A páholy 1890 augusztus 30-án Tiszteletbeli Mesterévé fogadta Eugen Winklert. Érdekes egybeesés, talán nem is véletlen, hogy egy Philantropique páholy jelvény volt ugyanezzel a dátummal és Repräsentant (Képviselő) felirattal a jelvény hátoldalán Auer Miklós gyűjteményében.

A páholy működése elég rendezetlen volt, nem igazán válogatták meg a jelentkezőket, sokan és gyakran hiányoztak a munkákról, késve, vagy egyáltalán nem fizették be a tagdíjakat, s ezért aztán törölték őket. A tagok túlnyomó többsége kereskedő volt, de számos ügyvéd és mérnök is akadt közöttük. Az 1891-es tagnévsorban 45 fő szerepelt az addig összesen felvett 66 közül.

A páholy pecsétje:

A páholyház megvilágítására készült himnuszt és az avató beszédet tartalmazó kiadvány címlapja: