A páholyok listája

1970. január 1., csütörtök

Magnanimitas (Nagyszívűség) - Pest, 1786

Magnanimitas (Nagyszívűség) - Pest, 1786
Ad Magnanimitate  (A Nagyszívűséghez)

A páholy jelképei:

 


A páholy adatai
Helység Pest
Páholy Nagyszívűséghez (Ad Magnanimitate, vagy Magnanimitas)
Megalakulás 1770-es évek eleje
Alapítók
Ismertebb tagok Draskovich János, Orczy József
Nyelv latin
Rítus Draskovich rítus ill. Skót rítus
Tevékenység
Alapítványok
Elaltatás 1784
Betiltás


















A Pesten az 1770-es évek elején keletkezett a Nagyszívűséghez (Ad Magnanimitate, vagy Magnanimitas) páholy állítólag Mecklenburg herceg közvetítésével Londonból kapott pátens alapján.
Alighanem már 1775-ben áttért a Draskovich- féle rendszerhez.
Főmestere 1776-ban Jeszenovszky kapitány volt.
1776-1778 között Draskovich nagymester volt a főmester.
1778-ban Budán fókpáholyt nyitott, amelyet egyszerűen új páholynak neveztek.
A pesti páholyban a főmester Draskovich gróf, nevezetesebb tagok: Jeszenovszky kapitány; Draskóczy Samu, őrnagy, utóbb tábornok; Davidovics Pál, őrnagy, utóbb tábornok és báró; Faletti kapitány; Batzenheim kapitány; Pausenvein kapitány; Szentiványi József kapitány; Persz Nándor főhadnagy; Haller József gróf, helyhatósági tanácsos, utóbb krassói főispán; Szily József megyei assessor, majd alispán, utóbb al-nádor és septemvir; Puky László főszolgabíró, utóbb abaúji alispán és országgyűlési képviselő; Keglevich [Károly] gróf, ezredes és titkos tanácsos; és még 15 testvér, köztük valószínűleg Barics Béla egyetemi tanár a varasdi páholyból.
A budai új páholyban a főmester Orczy József báró, császári és királyi kamarás, főispán, tagok: Klobusiczky József gróf, helytartósági tanácsos és császári és királyi kamarás, utóbb fiumei kormányzó; Splény József báró, helytartósági tanácsos és császári és királyi kamarás, utóbb koronaőr; Batthyány gróf; Schaffrath Lipót báró, piarista és egyetemi tanár; Hügyei Farkas Antal földbirtokos, előbb testőr; Philadelphi Máté orvos; Bernáth László ügyvéd; Diez d'Auz Alfréd hivatalnok; Csebi Pogány Ádám ügyvéd; Málik Ferenc, utóbb a kőszegi kerületi tábla ülnöke; Rátonyi Gábor ügyvéd.
Egy év leforgása után 28 tagot számlált, bár 4 testvér eltávozott.
Szili és Barics felügyelők voltak, Rátonyi pedig titkár.
Későbbi tagok: Szatmári Király Miklós, utóbb gömöri alispán és országgyűlési képviselő; Kollár Ádám Ferenc, utóbb udvari tanácsos és a bécsi udvari könyvtár őre; Splény János báró, utóbb a tiszántúli kerületi tábla elnöke; Ragályi István; Darvas Ferenc nógrádi alispán, majd helyhatósági tanácsos és országgyűlési képviselő; Doloviczényi Sándor Pest városi tanácsnok; Kolmayer Samu ügyvéd; Vujanovszky István horvát tanférfi; Szapáry Pál gróf; Gundulfinger György szepesi főszolgabíró, utóbb királyi tanácsos; Rudics Mátyás bácsmegyei főszolgabíró; Erdődy Lajos helytartósági hivatalnok; Máriássy István gömörmegyei tisztviselő; Milivoin György pesti görög lelkész.
1778-ban Draskovich gróf és a katonák harcba vonultak, a főmester Haller József gróf lett.
Az eperjesi rózsakeresztesek szerint a páholy fokozott patriotizmusa az államra nézve veszélyessé válhat.
1780-ban a budai páholyt feloszlatták, illetve az anyapáhollyal egybeolvasztották.
1781-ben Orczy József báró volt a főmester, Splény János báró volt a helyettes főmester, rendi nevén Akus; Szatmári Király Miklós 1. felügyelő, rendi nevén Arsaces; Kolmayer titkár, rendi nevén Hildebrandus; Erdődy Lajos, rendi nevén Homerus; Bernáth László, rendi nevén Justinianus.
A többség az Osztrák nagypáholyhoz csatlakozást támogatta, egy kisebbség viszont 1781-ben megtartva a Draskovich-rendszert új páholyt alapított, amelyről semmi adat nem maradt fenn.
A páholy 1783-ban 78 tagból állt Orczy és Splény főmesterek vezetése alatt.
E páholyba vették fel Martinovics Ignácot is.
A Draskovich rítus alkalmazását az Osztrák nagypáholyhoz csatlakozva feladták, viszont ezt csak az 1-3. fokban ismerték el központnak, s önállóan dolgoztak skót magasfokokban.
1784-ben a skót páholy főmestere Schraffrath Lipót báró, titkára Csáky Ferenc gróf volt.
A germanizáló tendenciák és a bécsi függés elleni lépésként a páholy végül 1784-ben feloszlatta magát, tagjainak egy része a Budára áthelyezett, a Hallgatagsághoz címzett páholyhoz csatlakozott.


Forrás:

Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon
Akadémiai Kiadó, 1993, Budapest, 469 oldal
Reprint sorozat, hasonmás kiadás

Nincsenek megjegyzések:

Népszerű páholyok